A tollaslabda ütők specifikációi elsősorban az ütők súlyát, egyensúlyát, merevségét és teljesítményjellemzőit írják le; ezek a figurák közvetlenül befolyásolják a játék érzését és azt a játékstílust, amelyhez az ütő a legalkalmasabb.

A legalapvetőbb specifikáció a tömeg, amelyet általában "U" besorolásokkal jelölnek (pl. 3U, 4U, 5U), amely körülbelül 85–89 g, 80–84 g és 75–79 g tartománynak felel meg (kivéve a zsinórokat és a markolatfóliát). A könnyebb ütők gyorsabb kilengést tesznek lehetővé, de valamivel kisebb stabilitást biztosítanak, míg a nehezebb ütők nagyobb stabilitást és erőt biztosítanak ütközéskor.

Ezután következik a milliméterben (mm) mért egyensúlyi pont, amely az ütő súlypontjának helyét jelzi. A fejhez közelebbi egyensúlypont (magas egyensúly) a támadóstílust részesíti előnyben, erősebb ütésekkel; a fogantyúhoz közelebbi egyensúlypont (alacsony egyensúly) nagyobb manőverezhetőséget biztosít, így alkalmas a védekezésre és a gyors visszatérésre; a középen elhelyezett egyensúlyi pont egy -körfutó ütőt jelöl.

Egy másik kulcsfontosságú specifikáció a tengelymerevség, amelyet általában lágy, közepes vagy merev kategóriába sorolnak (vagy a "flex" besorolása szerint). A merev tengelyek gyors taszítást és precíz vezérlést tesznek lehetővé, de kiváló technikát igényelnek az energiatermeléshez; A puha szárak megkönnyítik az ütő hajlékonyságának kihasználását az erő eléréséhez, így ideálisak kezdő vagy védekező játékosok számára.

További tényezők közé tartozik a húrfeszesség (lb-ban mérve), amely meghatározza a húrok feszességét, és befolyásolja az irányítást és a rugalmasságot, valamint az ütő hossza (a standard körülbelül 67,5 cm) és a markolat mérete (pl. G4, G5), amelyek mindegyike befolyásolja a fogás kényelmét és kezelhetőségét.

Ezek a specifikációk együttesen határozzák meg, hogy mennyire "jó" az ütő használata; Egy-egy mérőszám magasabb értéke nem feltétlenül jelent jobb ütőt, ezért a választásnak a személyes játékstíluson kell alapulnia.