Amikor egy játékos meglendíti az ütőt, hogy eltalálja a labdát, az erő először a karon keresztül jut el a kerethez, majd eloszlik a húrágyon (a húrok metszéspontján). A teniszlabdával való érintkezéskor a húrok deformálódnak, -összenyomódnak és megnyúlnak-, hogy energiát tároljanak, mint egy rugó. Ezután gyorsan visszapattannak, ezt az energiát visszaadják a labdának, és nagy sebességgel hajtják.
A keret ebben a folyamatban „támogató és szabályozó” szerepet játszik. Elég merevnek kell lennie ahhoz, hogy minimalizálja az energiaveszteséget, miközben megőrzi kellő rugalmasságát a rezgések csillapításához és a visszapattanás hatékonyságának növeléséhez. A keret alakja és anyaga befolyásolja ezt az energiaátvitelt; például egy merevebb keret általában nagyobb irányítást tesz lehetővé, míg a rugalmasabb keret nagyobb labdasebességet tesz lehetővé.
A húrmintázat sűrűsége és feszültsége szintén befolyásolja a teljesítményt. A sűrű mintázat (pl. 18 × 20) nagyobb stabilitást és irányítást biztosít, míg a nyitott minta (pl. 16 × 19) több "harapást" hoz létre a labdán, nagyobb pörgést generálva. A nagyobb feszültség finomabb szabályozást tesz lehetővé, de csökkenti a rugalmasságot; az alacsonyabb feszültség megkönnyíti az energiatermelést, de feláldozza a pontosságot.
Röviden, a teniszütő működési elve a következő: kinetikus energia a játékostól → átvitel a kereten keresztül → energia tárolása és visszapattanása a húrokban → a labda felgyorsítása-miközben a szerkezeti kialakítás egyensúlyban tartja az erőt és a pörgést.