A tollaslabda ütő elsősorban három részből áll: a keretből, a szárból és a markolatból. A keret képezi az ütő külső körvonalát, és jellemzően szénszálból, alumíniumötvözetből vagy kompozit anyagokból készül; az anyagválasztás befolyásolja az ütő súlyát, szilárdságát és ütközéskori stabilitását. A keretformák is változnak,-mint például az izometrikus (doboz-alakú) és az aerodinamikus (szél-vágó) keretek,-az előbbi nagyobb stabilitást, az utóbbi pedig a légellenállás csökkentését és a lengési sebesség növelését szolgálja.
A tengely összeköti a keretet a markolattal, és az erőátvitel kritikus elemeként szolgál. A tengely rugalmassága -gyakran „rugalmasságnak” vagy „merevségnek” nevezik,-közvetlenül befolyásolja a lövés érzését és az erőátvitel hatékonyságát. A merevebb szár a jelentős erővel és precíz technikával rendelkező játékosoknak felel meg, míg a rugalmasabb szár lehetővé teszi a játékosok számára, hogy kihasználják az ütő rugalmasságát, így ideális kezdőknek vagy védekező játékstílusú játékosoknak. A tengely jellemzően üreges belső szerkezettel rendelkezik, hogy fenntartsa szilárdságát, miközben minimálisra csökkenti a teljes súlyt.
A markolat az ütő alján található, és közvetlen érintkezési pontként szolgál a játékos kezével; általában egy habszivacsba csomagolt famagból és egy átfogóból áll. A markolat vastagsága befolyásolja a kényelmet és az irányíthatóságot, mivel a túl vastag vagy túl vékony markolat veszélyeztetheti az energiatermelés stabilitását. Sok játékos testre szabja a markolatát úgy, hogy ráteker egy fedőt, hogy fokozza a csúszásgátlót és az ütéselnyelést, ezáltal nagyobb stabilitást és kényelmesebb érzést biztosít játék közben.
